Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Holnapra minden más lesz...

 

Holnapra minden más lesz:

a kín elpihen, s a sikolyok ezre

mind a vaksötét homályba hull.

Holnapra minden más lesz,

de a Ma még egy úton lép vélem

ellökhetetlenül, megtagadhatatlanul.

Holnapra minden más lesz:

feledek minden elhullott tegnapot,

nem őrizve meg lelkemben csak

mi Élő Fényt még létem meghagyott.

Holnapra minden más lesz:

más lesz a kép, a hang, a szó,

és más lesz a táj, ahol majd lépek,

mert e Föld színén süketté vált

halálba-hulló lelkemmel mindig

csak egy újszülött Ma keserű,

mit sem ígérő dala hallható.

De holnapra minden más lesz,

mert Utam elhagyva minden Ma

mi tán még elébem állhatna: már

a végső homályba, feledésbe hull,

hogy abban a másik tisztult Létben

már örök Holnapok közt lépjek

bűneim alól feloldozva,

Istentől áldva, s ártatlanul...

 


Vissza a Tartalomjegyzékhez