Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten felé nyújtom...

 

Állok az Ég alatt, s nézem

mint ébrednek a csillagok.

Találgatom: Mit üzen nékem

mely épp fejem fölött ragyog...

 

Mesét üzen tán, s álmodást.

Ezer-szín, éji látomást.

Üzen millió szív-dobbanást,

mit csak Isten hall: senki más.

 

Üzen tiszta, gyermeki mosolyt,

és üzen szerelmes szemvillanást...

Üzen induló, ártatlan Életet,

és megnyugvó, békés Végállomást...

 

Állok az Ég alatt, s figyelem

az ezernyi csillag-vallomást.

Isten felé nyújtom kezem,

és Felé nyújtok egy hálás,

hallhatatlan fohászt...

 

Vissza a Tartalomjegyzékhez