Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A médiumitásról

2011.11.13

A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet /részlet/

    

fenykereszt.jpg

A médium szó tudvalevőleg eszközt jelent. A szó szorosan vett, földi értelmében tehát minden egyes ember „médium”: hisz mindannyian Szellemi Én-részeitek eszközei vagytok, amely nélkül a Szellemi Én-rész nem nyilvánulhatna meg fizikai síkon. Ez ekként is van, és ekként is kell, hogy legyen; de nem szokás ekként gondolni magatokra, még akkor sem, ha a földi tudat és a Szellemi Én-rész közt élőbb kapcsolat van, mint a múlt emberiségének esetében, amikor is még elsősorban a földi én volt az irányító, mert akkor és ott még nem állt azon a szinten a tudat, hogy képes lett volna megérteni mindazt, amit ti már természetes dolognak vesztek. Még a tudat alatti tartomány léte sem volt ismert: hát még a tudat mögötti, vagy a tudat fölötti tartományok! (A tudat alatti a tudat felszíne alá szorult, de már – jobbára – az éppen járt út korai szakaszának emlékképeit, a tudat mögötti a Szellemi Én-rész ismereteit, míg a tudat fölötti a felsőbbrendű ÉN-ben rejlő Tudás-elemek tárháza, de a felsőbb szintekről más Szellem-lények – Szellemi vezető, vagy az Őr-szellem – által leadott ismeretek is a Felsőbbrendű ÉN-ben kell elraktározódjanak.)
 
A „médium” megnevezés szellemtani értelemben lényegét tekintve inkább csak a transz-állapotba kerülő, s ekként más Szellemi személyek által „használt” személyre értendő. Ez esetben a médium saját Szellemi Én-részét félreállítjuk, s a tudatot az a Szellemlény foglalja el, aki közlést kíván leadni a test használata révén.
Az én kis „eszközöm” tehát nem eszköz a szó valós értelmében, hisz az ő Szellemi Én-része nemcsak hogy nincs félreállítva, de nagyon is aktívan kell közreműködjön, hisz az általa meg nem értett Tanításokat nem is tudnám benne felébreszteni (ha úgy tetszik: kibontani), hogy számotokra is ismertté és érthetővé tegyem. Amint mondtam: amely ismeretet nem vitt, mert nem vihetett magával munkatársam Szellemi Én-része, azt a mi közreműködésünkkel saját ÉN-je kell leközvetítse számára, s ami még az ÉN tudattárában sem található, mert még az ÉN sem ért el ama Felismerési fokozatig, azt én közvetítem le az Én-résznek, s az egyidejűleg építi be azt a testtudatba, valamint az ÉN-be is. Pontosabban a Szellemi Én-rész tudattárába, amely az ÉN-be való visszatéréskor az ÉN tudattárát gazdagítja, emelve általa az ÉN ébredtségi fokozatát.
 

Azok a testvéreitek, akik nyitottabbak a Szellemi Síkok felé; maguk is képesek lehozni ugyan egyes tanításokat, de többségük nem emelkedik (mert nem emelkedhet!) az asztrálsík fölé, ekként nem is hozhatnak le, csak az ott tartózkodó Szellem-lényektől származó, meglehetősen téves információkkal teli üzeneteket, lévén hogy nem tartozik a valós feladataik közé, hogy Szellemi közléseket vegyenek és továbbítsanak. Az asztrálsík lakói azonban előszeretettel használják ki a kínálkozó lehetőséget, s készséggel töltik le a Föld színén élő ember-szellemek tudati részébe az általuk megfogalmazott információkat, hisz maguk is arra vágynak, hogy „igen magas rangú Szellem-lények” szerepeiben tetszeleghessenek: ám még az ő tudásuk is csak kis részben tartalmaz Igazság-elemeket, s azok is jobbára a Föld színére már leérkezett Tanításokból állnak; azokból, amelyeket ők is magukhoz tudnak vonzani… – a Föld színén élők tudatából. Ezen kívül, és ezen túl azonban a magukba zárt, s az ellentéttől hozzájuk továbbított áltanításokkal kombinálják azt a keveset, amit leadnak. S minthogy ezzel ők maguk is tisztában vannak, de képtelenek ellenállni a mindenáron való közlési vágynak, igyekeznek olyképpen beállítva továbbítani közlendőjüket, mintha valamely igen magas szinten lévő Szellemtől érkezett Tanítások volnának (lásd Kryont és társait). Ezek többsége még attól sem riad vissza, hogy a valóban magas szinteken lévő Szellemek, vagy akár a Hármas Isteni EGY-ség valamely tagjának nevében szóljon, még inkább megtévesztve sokakat, s elámítva még magát a „médiumot” is, aki hiú becsvágyától vezettetve szinte dalolós mosolygással megy (s vezet másokat is!!) egy újabb, hibás útra, csak mert nem képes elfogadni a kisebb, de valóban hasznos szerepkört. Azt tehát, hogy a nagyobb fokú spirituális érzékenysége révén könnyebben megértett Tanításokat továbbadja azoknak, akik kevésbé nyitottak, de már eléggé érdeklődőek, s készséggel fogadják a Tanításokat. Pedig ez utóbbi feladattal valóban nagyobb szolgálatot tehetne testvéreinek, (és önnön felsőbbrendű ÉN-jének is!) míg azzal, hogy hamis útra vezeti őket; csak az ellentétnek tesz nagy szolgálatokat…! 

* * *