Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Megváltás jelentése

2010.04.06

Tandari Éva: Szavak a Csendben…

IV. kötet /részlet/

   – Nem véletlen, hogy épp a Föld színén kellett megtörténjen a Keresztáldozat, amint az sem véletlen, hogy mindmáig az Emberiség legnagyobb bűneként említitek, amely bűn mégis a legnagyobb Áldást hozta az Emberiség számára.

   Főként ez utóbbit szoktátok értetlenkedve fogadni, hisz azt magatok is tudjátok: a Keresztáldozat a Teremtettség mindahány, a Mélység fogságába zuhant Szellem-lényéért kellett meglegyen, hogy Megváltást nyerhessetek általa. Hogyan van akkor, hogy mégis az Emberiség áldásaként: s nem a mélybe hullott Szellem-lények egészének Áldásaként említődik meg e hatalmas és csodálatos Áldozat? Ezt szeretném érthetőbbé tenni, s persze azt még: mi is a Megváltás lényege.

   A második kérdéssel kezdem, mert csak úgy, annak tökéletes megismerése révén válhat értetté a kérdés első felének válasza is. Tehát azzal, mit is jelent a Megváltás. Mi alól váltott meg mindannyiótokat Jézus? Mi volt az a legvégső pont, amely alól feloldozást nyertetek Jézus, azaz a FIÚ élete, halála és feltámadása révén?

   A teremtettség első szellem-lényei (tehát az Elsődök) közül az ŐSI EGY-ségből kilépő Satana, s annak csatlósai, szolgái és szolgálói a bukás során megfogalmazták maguknak az általuk elérhető, legmélyebb mélységet. Nem a poklot, hisz a pokol nem egy konkrét, meghatározott hely a Teremtettség színén, hanem egy szellemi-tudatállapot, amely állapotot a test-tudat is érzékel, s minél fejlettebb a szellemi ÉN, s az általa Útra küldött szellemi Én-rész, annál erőteljesebben, s annál érzékenyebben reagál maga a test-tudat is minden negatívumra, s annál erőteljesebben érzékeli annak „pokol-voltát”, míg az ÉN felül nem képes emelkedni a fizikai körülményeken, hogy attól kezdve már a testben élve is a felsőbb szint, tehát az Ég közelségét érzékelje mindenben és mindenkiben, aki, és ami körülveszi, s még a történésekben is, amelyek megesnek vele. Ez már lényegében egy magasabb, tehát a negyedik szféra szintjétől elérhető tudatállapothoz köthető, attól a szinttől kezdve ugyanis teljességgel irreálissá lesz a „pokol-érzet”, mert annak helyét is betölti az Ég közelségének, vagyis az Atya és a FIÚ örök jelenvalóságának érzete és tudata.

   A legmélyebb Mélység kifejezés nem fedi, de nem is fedheti a valóságot. Már csak azért sem, mert a Végtelen közegben nincs fent, és nincs lent, amint nincs jobb, avagy bal oldal, úgy nem lehet mélység, vagy magasság sem. A Végtelenben ugyanis minden kiterjedés egy és ugyanaz: végtelen, amely egyszerre van fent is és lent is, s még sincs sem „fent”, sem pedig „lent”.

   A Mélység kifejezést inkább a besűrűsödöttség, vagy még inkább a besötétültség szóval cserélném le: ez fedi ugyanis a valós állapotát annak a közegnek, amelyben Satana, s a hozzá csatlakozott Szellem-lények lebegnek. Természetesen e besűrűsödött (besötétült) állapot jellemzi mindama szférákat, s azok dimenzióit is, amelyekben járunk, hogy megismerjük azok valós milyenségét. E szférák, s azok dimenziói aszerint lesznek sűrűbbek, avagy kevésbé besűrűsödöttek, hogy mennyire zárták ki magukat a Tökéletes Tisztaság; vagyis a teljes és tökéletes, Isteni Szeretet állapotából. Ezeket a Lét-síkokat tehát inkább csak a ti kedvetekért nevezzük „felsőbb, vagy alsóbb”, tehát mélyebben, vagy magasabban lévő pontoknak a Végtelenben. Ez persze nem is annyira lényeges. A lényeges az, hogy a Satana által megfogalmazott Mélység még korántsem a legmélyebb pontja a Teremtettség eme erősen besűrűsödött pontjának. Nem, és valamilyen módon mégiscsak az, mert ami már az ezt követő állapot volna, az ennek a sűrű, és sötét létállapotnak az ellentéte, de már nem az általatok ismert Lét, létezés irányában való változást követő állapot, hanem a visszatérés a kezdeti, tehát a legelső Szellem-lények megteremttetését megelőző állapothoz. Az anyag ugyanis csak egy bizonyos pontig képes sűrűsödni: utána azonban felbomlik, vagyis feloldódik, s már alkotóelemeire bomolva visszakerül egy, az Atya gondolat-energiájával való találkozás előtti síkra, hogy már csak mint gondolat-energia elem létezzen a Mindenségben, vagyis a Teremtő végtelenjében, amely maga a Lét.

   A Feltámadás révén e felbomlástól, vagyis a Satana által elért (elérhetett) legmélyebb pont alá süllyedéstől váltott meg mindannyiótokat Krisztus, meggátolva, hogy a Mélység által magához vonzott negatív energia hatására a „végtelen lent” szintje alá süllyedjen a legerősebben besűrűsödött közeg. Megszabta tehát a „lent” legvégső (ha úgy tetszik: legalsó) határát, önnön szellemi energiájával kötve meg a Mélységet egy optimális határon, amelynél lejjebb már valóban csak a „semmi”, vagyis a megsemmisülés, a felbomlás következhet. S azért a FIÚ kellett meghúzza a legvégső határvonalat, mert a „legmélyebb” pont meghatározására nem vállalkozhat csak Az, Aki a Legmagasabb pont ismeretével, annak teljes és tökéletes Erejével, vagyis a Fent teljességével bír. E határvonalnál mélyebbre még maga Satana sem süllyedhet, mert őt is fenntartja a Legtisztább és Legtökéletesebb Szeretet-áramlat, amely mint sebes vizű, erős folyam a kis csónakot a felszín fölé emeli, míg az végül partot nem ér az Egyetlen Kikötőben.

    A kérdés első felének válasza már ott rejlik nem egy Tanításban, amelyekben arra utaltam: a Föld a Mélységbe hullott Szellem-lények legnagyobb Iskolája. Az az egyetlen olyan pont, ahol minden egyes Úton járó egymástól teljességgel különböző feladatok elvégzésére vállalkozva érkezik, méghozzá gyakorta egymástól nagy távolságokra lévő szellemi síkokról. Tehát az egyetlen „összevont iskola”, ahol egymás példáján is okulhatnak a térben és időben egymás mellé leérkezett Szellemi Én-részek, s még eleik példáiból is levonhatják a számukra szükséges tanulságok egy igen fontos, elméleti részét, amely Utuk megkönnyítése érdekében kell megmaradjon úgy, a maga teljességében, minden pozitív és negatív történéselemet magába zárva, ahogy azt a történelem megőrizte. A Teremtettség eme hermetikusan zárt, s mégis a Mindenség Egységében lévő részének többi pontján, tehát a ti Naprendszeretektől távol lévő Világok minden Szellem-lények által lakott pontján adott az egy-egy bolygón testet öltők szerepe, így azok Útja is, mégpedig külön-külön, minden egyes bolygón, hogy az egy helyen testekbe öltöző Szellemi Én-rész igazán elsajátíthassa az ott érvényes ismeretek Törvényszerűségeit, mielőtt a Föld színére érkezik, hogy egyidejűleg két, vagy annál több, s a Teremtettség más pontjain megszerzett alapismeretét tökéletesíthesse, majd azokból „vizsgát tehessen”.

   Minden, a Mélység felé elindult, s a negyedik szféra síkja alá süllyedt Szellem-lény ott, a Föld színén kell tehát megtegye az első, már valóban Fölfelé vezető lépéseket, s ott is kell folytassa azokat egészen addig, amíg el nem éri a negyedik szféra fejlettségi szintjét, tehát amíg meg nem szabadul a „pokol-érzet” tudatállapotából, s be nem telik a Szent Szellemmel: vagyis a Mennyei Erővel, azaz a Tökéletes, Isteni Szeretet-energiával, amely egyedül alkalmas a Mélység-érzet feloldására és annak semmissé tevésére.

   A negyedik szférát elérve aztán már e Mennyei (vagy Kozmikus) Szeretet-állapot rezgésszintjének legbensőbb, Szellemi Én-részetekben való, folyamatos emelése a feladat, amely feladat révén az általatok viselt testek is egyre magasabb és magasabb rezgés-energiákkal fognak bírhatni, míg ki nem tisztul belőle minden, a Mélységben magatokra vett sűrű energia-elem, majd még azok a lélek-fluidok is, amelyek az utolsó szint: tehát a „Megistenültségi” állapot elérése, azaz tökéletes Szellem-lénnyé válástok útjában állnak. A hatodik dimenzió Szellem-lényei már csak ilyen lélek-testekkel bírnak, míg a hetedik szférába emelkedettek már csak e lélek-testek emlék-burkait hordják tökéletes éteri testeik külső burkaként. De a ti síkotokra érkező, s Üzenetet vivő Szellem-testvérek is ilyen lélek-testeket (vagy csak azok emlékezeti lenyomatát, vagyis azok rezgés-energia képzetét) kell magukra vegyenek; magukra, hogy védve legyenek a körétek záródó sűrű és meglehetősen sötét gondolati és fizikai energiákkal szemben.

 (2002. nov. 13-14, éjjel)

*  *  *

 

Tandari Éva: Szavak a Csendben…

VI. kötet /részlet/

 

   Azt ugye, magatok is tudjátok: Krisztus nem csak egyetlen nép, s nem csak egyetlen bolygó – a Mindenség Megváltója volt. Ezt sokan nem egészen értik, így most megmagyarázom, hogy értetté és tudottá váljék számukra is.

  Amint mondottam: Satana további terjeszkedése, azaz Mélység-birodalmának még inkább való kiterjesztése beláthatatlan következményekkel járt volna. A Mélység ugyanis csak egy bizonyos pontig terjeszthető: ama ponttól kezdve azonban egyszerűen nincs számára tovább, mert nincs „lefelé”, csak vissza, a Végtelen Energia-áramba vezető Útja. Ezt olyképp képzelhetitek el a legkönnyebben, ha egy gömb közepébe képzelitek a magatok Világait (mindahányat, amely a Teremtettség ama elválasztott, s a Mélység-energia fogságába esett Mindenség-elemén belül van) Ennek a gömbnek az alsó széle Satana birodalma: már oly mértékben eltávolodva a Fent, tehát az Egységben maradt Mindenség élő és éltető energiáitól, hogy már csak az anti-elemek megfogalmazása révén képes fenntartani  a maga Mélységbéli uralmát, s világát (s persze a rabolt pozitív energia áttranszformálása, negatív irányúvá változtatása révén). Ám a lefelé vezető Út egy pontján elérte a gömb alsó határát, annak burkát. Ezt a burkot erősítette meg Krisztus a magával vitt Isten-gyermeki Örökrész egy bizonyos mennyiségével, megakadályozva, hogy Satana áttörve a gömb falát: a Mindenség tiszta energia-áramába zuhanjon a vele lévő Szellemi és Lélek-lényekkel egyetemben.

   De nem csak ezt akadályozta meg Krisztus! Nem, mert nem csak Satana Mélység-birodalma, nem csak az ott megfogalmazódott anti-energiákból álló világ-elem zuhant volna túl a végső ponton, hogy feloldódjon az Ősi Kozmikus Elemek áramában: teremtő energia-elem részecskékké hullva szét a Végtelen Mindenségben! Nem! Mindahány szféra, s azok mindahány dimenziója erre a sorsra jutott volna, amelynek alkotóelemei még negatív elemekkel bírnak! A Mélység birodalma zuhantában egyszerűen befelé sűrítette volna a negatív energiát, s mert a hasonló hasonlót vonz törvénye a negatív energia-elemek bevonzását tette volna számára Törvénnyé: magához szippantotta volna mindahány, egykor belőle kiáradt energia-morzsát, azaz negatív elemet. A Teremtettség ama része tehát magába omlott volna, lefelé robbanva bele a Végtelen Mindenségbe, s feloldódva a Legtisztább Szeretet áramában. E történés teljességgel lehetetlenné tette volna mindannyiótok számára a visszatérést, mert a testeiteket alkotó elemek iránya nem válhatott volna lépésről lépésre a Kozmikus Teremtő Elv értelmében helyes rezgésirányúvá, azaz a testeiteket alkotó elemek rezgésiránya nem térhetett volna vissza a pozitív rezgésirányhoz: az ellentétes rezgésirányú energiarészek azonban nem maradhatnak meg a Végtelen Mindenség pozitív rezgésirányú energia-áramában, s merthogy annak rezgésirányát átvenni képtelen, fel kell oldódjon, meg kell semmisüljön.

   Ettől a végső pusztulástól, vagyis az újbóli Kozmikus energia-elemmé válástól oltalmazta meg Krisztus a Mélység felé elindult Szellem-lények mindegyikét, azaz a ti általatok Mindenségnek nevezett, megélt kis „gömbötöket”, módot és lehetőséget adva számotokra a Visszatérésre, vagyis az Abszolút Pozitív tartományba való fokozatos visszatérésre. A testeiteket alkotó energia-részek ugyanis csak lassan, fokozatosan képesek visszaigazodni a pozitív rezgéstartományba: s már ha testeitek elérik azt a tisztultsági szintet, amikor már csak a szellem-köpeny borítja a léteteket megfogalmazó, egyazon irányultságú elem-párt, amelyről fentebb beszéltem, válhattok kellőképp védetté a veszéllyel szemben, amely épp Satana mérhetetlen hatalomvágya és elvakultsága végett fenyegetett mindannyiótokat.

   Tehát a hatodik szféra szintjétől, amikor testeitek már nem az anyag, hanem a Szellem, s a Lélek elemeiből fognak állhatni.

 (2003. jan. 19. 0110  és 0125  közt)

*  *  *

 

Nyomtatható változat