Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A piramisok építéséről

2009.10.10
Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága
IV. kötet /részlet/


   S hogy ez mennyire nem lesz új dolog, arra N. I. könyve, pontosabban az egyik, ott közölt felfedezés is utal, anélkül, hogy a könyv szerzője tudná: mit is fedeztek fel!
   A közlés arról szól, hogy az egyik piramis egy kőkockáját elfűrészelve abban emberi szőrszálat találtak. Utal arra a tényre is, miszerint a rabszolgákat akkor kopaszra nyírták. Igaz, N. I. ebből még csak azt a következtetést vonta le, hogy a talált szőrszál a test más pontjáról került a kőbe, amely viszont ekként nem is lehet természetes kő, hisz amikor a kőzetek megformálódtak, nem volt Ember, tehát annak semminő szőrzete nem maradhatott meg a kőbe zártan. Az ő véleménye az volt, hogy emelők segítségével húzták fel a szükséges anyagot, és a betont ott, a piramis magasabb pontján keverték ki, majd zsaluzással adták meg a kész betonkeverék szükséges formáját és méretét.
   Ezzel elvetette azt a gondolatot, miszerint a piramisokat rabszolgák megszámlálhatatlan serege építette volna, amit valóban alátámaszt az a tény, hogy sehol a közelben nem bukkantak tömegsírra, ami az adott körülményben elkerülhetetlen lett volna. Viszont arra nem ad magyarázatot: honnan, és miként szállították volna az építkezések színhelyére a szükséges anyagokat. Jó: homok bőséggel rendelkezésükre állt volna, de a beton készítéséhez sóder és víz is szükségeltetik, ami az adott területeken nem állt rendelkezésre. Akkor azokat mégis rabszolgák sokasága kellett volna a helyszínre szállítsa, ekként ismét csak elkerülhetetlen lett volna egy-egy tömegsír megásatása: vagyis ezt a megoldást is a fentebbi lelet nemléte cáfolja. Arra viszont nem gondolt N. I. sem, hogy a tényleges magyarázatot nem fizikai, de magasabb rendű formában igyekezzék megtalálni. Pedig azzal mindjárt két dolgot is megmagyarázhatott volna:
   Az egyik az, hogy ha nem a szokott módon készítették a betont, akkor egy olyan módot ismertek az egyiptomiak, amely szükségtelenné tette mindahány, általatok ismert építkezési formát, tehát nem kellett hatalmas kőtömböket szállíttatni, de elkészíteni sem kellett a betontömböket: csak megfogalmazni, a Gondolat és az Akarat Erejével egymáshoz rendezett és besűrített elemekből, majd ismét csak a Gondolat és az Akarat erejét használva a helyükre emelni a kész építőelemeket.
   A másik, amire rálátása lehetett volna N. I. Testvérünknek: az a szőrszál nem véletlenül került a kőbe…
   S ekként már nem lehetetlen, hogy a talált lelet mégiscsak emberi hajszál, annál is inkább, mert a Gondolatenergia használatának ismerete csak a Beavatottak kiváltsága volt, legalábbis azon a fokon, s az akarat Erejét is csak ők bírták: őket viszont nem kellett megfosztani fejüknek ékességétől, miként a rabszolgákat. Ezen felül és ezen túl, már mindezek ismeretében arra is következtethetett volna N. I. Testvérünk, hogy aki a kérdéses szőrszálat a kőbe juttatta, szándékoltan cselekedett ekként.
   A Beavatottak közül nem is egy képes volt bizonyos távolságokat megtenni az Időben: ekként figyelemmel kísérhette a Piramis sorsát, s merthogy a Piramis maga is Üzenetet tartalmaz, célszerűnek ítélte, hogy abban a kőkockában, amelyet a ti korotok embere vizsgálat alá vesz (amely tény számára épp az Idő-utazás során tudottá vált), még külön jelzéssel is lássa el, hogy ekként is jelezze: a Piramis maga nem csak a fáraók temetkezési helyéül szolgáló felépítmény; annál hasonlíthatatlanul nagyobb és fontosabb szerepet, vagy ha úgy tetszik, feladatot tölt be. A Múlt Üzenetét tartalmazza a Holnap számára. Azt az Üzenetet, amelyet viszont máig nem tudtatok megfejteni, annál is inkább nem, mert amiként a Biblia: maga is minden korban csak egyik arcát mutatja meg, tehát csak azt, és csak annyit tudhattok meg belőle, amire, és amennyire ténylegesen is éretté lett az Emberiség.


* * *