Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A türelmes vincellér

2010.01.02

Tandari Éva: És mondá a Mester…

IV. kötet /részlet/

 

   Amikor Kapernaumba értünk, a Mester szavára pihentünk, s csak másnap mentünk el a zsinagógába, ahol a Mester tanította az embereket. Érkezésének hírére ismét nagy sokaság gyűlt egybe, s a környező városok és falvak szinte minden lakója a zsinagógában, s a zsinagóga előtti térségen gyűlt össze. Akikkel később beszéltem, azon álmélkodtak: bár távol álltak a zsinagógától, s természetszerűleg még csak nem is láthatták a Mestert: mégis minden egyes szavát oly tisztán hallották, mintha közvetlen közel állva beszélt volna hozzájuk…

   ~~ Nemrég arról szólottam, s majd még szólok is tenéktek: miként lesz az Ítéletnek napján. Arról azonban nem szóltam, s nem is szólok: mikor lesz mindaz, amit néktek elmondottam. Nem, mert nem tudhatjátok sem a napot, sem pedig az órát, amint nem tudhatja azt senki, még az Emberfia sem, hanem csakis az Isten, aki az Atya. Azt azonban már most mondom tenéktek: Isten hosszútűrő és irgalmas, s nem akarja, hogy egy is elvesszen azok közül, akik az Ő nyájához tartoznak. De mondom azt is néktek: akként kell néktek is türelmet gyakorolnotok a ti testvéreitekkel, amiként az Atya gyakorol türelmet minden bűnbe esett szellemmel.

   S most miként is mutassam meg néktek: míly végtelen türelmű az atya? Egy példázatot mondok tenéktek, hogy értsetek:

   Volt egy embernek egy fügefája a szőlejébe ültetve. Egy alkalommal a szőlőskertben járt, s hogy megéhezett, a fához lépett, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált. Minthogy az a fa már hosszú évek óta nem termett, azt mondta az ő vincellérjének:

   – Íme, három esztendeje járok e szőlőskertbe, s azóta minden évben próbálok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok! Vágd ki hát; ez már többé úgysem terem, miért foglalja a földet hiába?

A vincellér azt mondta:

  – Uram, hagyjuk meg a fát még ez esztendőben! Majd ismét megkapálom és megtrágyázom körös-körül: talán mégis terem valami gyümölcsöt. Majd ha még ezután sem terem, akkor vágasd ki azt…

   Lám, ekként kegyelmez meg tenéktek is minden esztendőben az én Mennyei Atyám: bár évről évre ti gyümölcsöt nem teremtek, mert szavaitok csak szavak, s nincs azokban semmi Élet. De az Atya az utolsó lehetőséget is megadta tenéktek, s elküldött, hogy mint gondos kertész: kapáljam körül szellemetek gyökerét, s az Igaz Élet Igéjével tegyem azt élővé: tánha mégis teremne… – s ha nem, akkor kivágattatik mindaz, ami nem termett, hogy még a földet se foglalja hiába. De ne gondoljátok azt a ti elmétekben, hogy én vagyok az első, akit az én Atyám közétek küldött! Sok Tanító, és sok próféta járt már köztetek énelőttem, ám ti süketek és vakok maradtatok azok szavaira. Akkor aztán elküldött engem az én mennyei Atyám: tánha az én szavamra megnyílnának süketté lett füleitek a hallásra, és megtisztulnának elvakult szemeitek a látásra.

*  *  *