Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az önjelölt médiumokról

2009.09.26
Tandari Éva: Úton a Fény felé IV. kötet /részlet/


     Az első Világégést követően, amikor a test-tudatok egy kicsit kiheverték az át- és megélt történéseket, ismét előtérbe kerültek a médiumi képességgel bírók. S hozzá oly mértékben, hogy egyre többen és többen lettek a Tanításokat elfogadó, s azokat már követni is kívánó Testvérek: vagyis az Ébredők. Egyik szellembúvár egylet a másik után jött létre (a két legnagyobbról magad is hallottál, amelyek a te Hazádban alakultak, s működtek), s hamarosan már nem volt olyan város, vagy nagyobb falu, amelyben ne lett volna legalább egy egylet, vagy egy-két médium. Ezek többsége persze ismét csak ál-médium volt, ahogyan az a régi időkben is volt, de ettől függetlenül a Tanítók újra egymást váltották, hogy minél több és több Igazság-morzsát adhassanak át a Föld népének, bízva: megkönnyíthetik számukra a Vissza vezető Utat. Név szerint nem szükséges felsorolnom e médiumokat, annál is inkább, mert mint tudod: a neveknek itt, tehát a Valóság Világában nincs semmiféle jelentőségük. Ama neveknek legalábbis, amelyeken ti ismeritek egymást, vagy az elődök nemzedékének egy-egy tagját. Vannak köztük ismertebbé vált médiumok, akik nagy segítséget adhattak, s adhatnak (vagyis: adhatnának) napjaitokban is az Emberiségnek, de olyanok is voltak sajnos; szép számmal, akik az Élet-szentség álarca mögé bújva – az ellentét „igazságait” hirdették, megkísérelve eltéríteni az Igazság Útjára lépett Testvéreket, de még az egyszerű érdeklődőket is, akik épp ezek szavai végett, e hamis „tanításoktól” megrémülve és elborzadva fordítottak hátat az alig, vagy sehogy sem megismert Útnak.
     Igaz: ilyenek akadtak szép számmal a névtelenségben maradt, s magukat médiumoknak nevező Útonjárók közt is, s még azt sem mondhatom, hogy ezek (névtelenségük végett) kevésbé váltak volna ártalmára embertestvéreiknek, s kevésbé fogták volna vissza azok Felfelé irányuló lépteit! De bizony: sok, nagyon is sok ártó energiát szórtak széjjel, s hozzá gyakorta épp a maguk családjaik körében, s a család legközelebbi baráti társaságának tagjai közt. S még ezek közt a tévelygők közt is akadt olyan, akinek ténylegesen is ott volt vállalásai közt az egyes Tanítások átvétele, s annak magyarázata és továbbadása. Olyan, aki egy ideig eleget is tett eme vállalásának: addig, míg az ellentét hatalmába nem kerítette, hogy attól kezdve már az ő céljait szolgálja a maga szűkebb körében kialakult hírneve által, s révén. Ezek aztán a kisebb, szinte lényegtelennek tűnő, de nagyrészt valóságtartalommal bíró Tanítások mellé olyan megtévesztő áligazságokat is továbbadtak, amelyeket az asztrál-síkból vonzottak magukhoz, s amelyek szinte kivédhetetlen módon terelték helytelen irányba azokat, akik hitelt adtak a médium minden egyes szavának; hisz azok addig helyesnek, s követendőnek (és követhetőnek) bizonyultak…!

     Ez utóbbiak rendre a gyengébb mediális képességgel, vagyis kisebb, egyszerűbb feladattal érkezettek közül kerültek ki, akik nem voltak képesek elfogadni náluk nagyobb, magasabb szintről érkezett médiumok, s az általuk lehozott Tanítások puszta létét, s akiknek test-tudatában a feltétel nélküli Szeretet, s a Szolgálat helyét a hiú gőg foglalta el, hogy uralja azt egészen.
     Ezek közül nem is egy volt, akiknek fizikai útját maga az Én-rész kellett félbeszakítsa az ÉN utasítása értelmében, ha már a végképp irányíthatatlannak bizonyult tudat teljességgel belerögzült a helytelen irányba: hogy egy következő Út során mint a legegyszerűbb, s a maga közegének legkisebb ranggal bíró tagja kelljen a mások, s mindig csak a mások szavát és elképzeléseit követnie, gyakran egyéni kívánalmai, saját jobb meggyőződése ellenére is.


* * *


LETÖLTÉS