Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Égi segítőinkről

2009.10.28

Tandari Éva: Ha a delfinek „beszélni” tudnának…
avagy Gohoó apó meséi

1. mese: Az Ősrobbanás története /részlet/

   Egy-két alkalommal már úgy tűnt, készek és képesek is vagytok az Ébredésre. Ilyen korszak volt például a ti mostani időszámításotok előtt úgy 15-17 ezer évvel is. Akkor ismét tanítók érkeztek közétek, hogy kezetekbe adjanak mindent készen, amire már elég éretteknek találtattatok. Megkaptátok a csillagászat, az asztrológia, a filozófia, de még az űrutazás elméleti tudásának alapelemeit is, hogy aztán a magatok eszközeivel kifejlesztve a számotokra leginkább megfelelő eljárásokat, megközelítési módokat, s az ezekhez szükséges gépeket – egy újabb, hatalmas ugrással juthassatok előrébb a fejlődés útján.

   (Ebből a korból maradt fenn egyébként az a kőtábla is, melyet csak nemrég fedeztek fel utazóitok valahol az afrikai dzsungelek mélyén, s mely épp egy ilyen űrutast ábrázol, amint a vezérlőfülkében ül, és szkafanderének sisakja mögül figyeli az őt körülálló, Szellemmel és értelemmel rendelkező őslakosokat.) De mint azt a későbbi korok bebizonyították; korán került hozzátok a Tudás mégha oly kicsinyke magva is. Akik a Tudás letéteményesei lettek, a Tudás megszerzését szinte azonnal a hatalom, az embertársaik fölötti korlátlan, zsarnoki hatalom megszerzésére fordították, mint a későbbi, már az ősrobbanás utáni korban például Atlantisz. Ők már oly mértékben elhitték magukról, hogy Mindenhatóak és Isten helyére méltóak e Tudás birtokában, hogy végül meg kellett semmisíteni egész „világukat”, nem hagyva csak néhány száz túlélőt, akiket Atlantisz végnapjainak idejére más földrészek felé irányított az örökkön figyelő, és mindent számba vevő Gondoskodó Akarat. Elirányította őket, tudataik mélyén a Magasabb rendű Tudás-anyaggal, de oly kevés evilági hatalommal, melynek csekély volta lehetetlenné tette volna számukra a Tudással való visszaélést még akkor is, ha esetleg eszükbe jut efféle. De épp azért azt a néhány száz embert küldte szét a Gondviselés a Föld különböző részeibe, mert azokban addig sem ébredt fel soha, egy percre sem a Felsőbb mesterektől kapott tudással való visszaélésnek még a gondolata sem. Ezek a túlélők aztán továbbadták a megszerzett tudást az őket befogadó törzseknek, de már csak mint legendát, mint erősen leárnyékolt, kódolt Üzenetet, s ezek az üzenetek aztán le is süllyedtek a fejletlen népek újfajta vallásának szintjére: elmondták az apák a fiaknak, azok továbbadták az ő fiaiknak, de már csak mint törzsük származásának történetét, annak „igaz” elméleti tudás-elemeit, melyet azonban eszükben sem volt, nem is lehetett a gyakorlatban is megvalósítani, lévén a Föld tán legelmaradottabb, legkevésbé „civilizált” törzsei, akik még ma, az általatok „atom-kornak” nevezett időben is épp úgy élnek, mint őseik, mit sem tudva a ti „csodálatos” gépeitekről, vagy az űrben tett látogatásaitokról. Tudják viszont mindazt, amit ti nagy nehézségek árán, a saját hibáitokból okulva kellett kikísérletezzetek, hogy aztán a saját bőrötöket víve vásárra; a gyakorlatban is kipróbáljátok. Olyan bolygókról és csillagokról szól a legendává lett, egykor kapott Tudás, melyeknek létéről ti még csak most, vagy az ezt követő évtizedekben fogtok tudomást szerezni. Az általatok elért tudás tehát még mindig csak egy kis töredéke annak a Tudás-anyagnak, melyet szinte tálcán hoztak a helyetekbe a fejlettebb Civilizációk nagylelkű, nemes gondolkodású, és szinte már a naivitás szintjéig jóhiszemű képviselői.

   ~ Egy ideig... Aztán be kellett lássák: egyetlen Szellem-csoport sem ugorhat át egyetlen lépcsőfokot sem a Fejlődése során. Minden Útnak nem csak ismertté, de Tudottá kell lennie bennük, tapasztalati úton kell megszerezzenek minden kis ismeretanyagot, úgy lehetnek csak feltétlen birtokosai a megszerzett Tudásnak. Amit készen kaptok, ma sem becsülitek annyira, mint azt, amit ti magatok alkottatok meg, s ez nemcsak hogy így van jól, de ez a Törvény! Az Örök és Állandó Fejlődés Törvénye.

   Tudták ezt ők maguk is, minthogy azonban még élénken emlékeztek az őket ért kudarcokra, csalódásokra, nemegyszer tragédiákra, mely az elért eredmények felé vezető Úton osztályrészük volt, szerették volna számotokra megkönnyíteni az Utat, egyenesebbé és lendületesebbé téve a fejlődés útján való haladásotokat, látva hogy ti épp a legnehezebb, a legmeredekebb irányt választottátok a Cél eléréséhez. Nem mondom; voltak a Teremtettségben olyan, a Föld történetével párhuzamos evolúciók, ahol sikerrel jártak segítő szándékú utazásaik, de csak elvétve, szinte „véletlenszerűen”, s csak azoknál a Szellem-csoportoknál, akik már eleve azon, vagy egy ahhoz erősen hasonlító Úton kezdtek el járni, mint amin ők maguk végighaladtak egykor. Azok a testvér-bolygók, melyek készek és képesek is voltak a kapott segítséget használni, már szintén jóval előrébb járnak úgy a technikai, mint egyéb területen elért eredményeikben, így nem egyszer már ők is „ellátogatnak” a Föld felszínére. Ezeknek a testvér-evolúcióknak a jelzéseit fogják aztán a rádiósok, és ezeknek a járműveit figyelhetitek meg szabad szemmel is. Azokat, akik a Legfelsőbb dimenziókból érkeztek közétek, még csak meg sem próbálhatjátok műszereitekkel érzékelni, annyival magasabb szinten állnak nálatok, ha csak ők maguk nem akarják jelezni ittlétüket egy esetleges kapcsolatfelvétel szándékával. Itt, ennél a pontnál viszont ők is tévednek, ha azt hiszik, hogy tökéletesen közeledhetnek hozzátok, hisz ha sikerülne is egy ilyen kapcsolatteremtés (ami ma már nem egészen kizárt, hisz ti is rendelkeztek magas frekvenciájú műszerekkel, adó-vevőkkel) soha sem érthetnétek szót. Nem, éspedig azért nem, mert az a Tisztasági fok, amit ők már a magukénak mondhatnak, még elemeiben sem létezik nálatok. Velünk, az én népemmel már sikerült kapcsolatba lépniük, de mi épp úgy nem tudunk veletek közelebbi szellemi kapcsolatot kialakítani, ahogy ők! Még mi is egy jóval magasabb szinten állunk, még akkor is, ha végeredményképpen nem vagyunk egyebek, mint a ti legősibb őseitek pozitív Szellemi energiáinak a szülöttei, „teremtményei”.

   ~ Úgy tűnik (s ez nem csak az én véleményem, s nem csak fajom véleménye, de a fölöttetek egyre gyakrabban elszálló „ufonauták” véleménye is!) hogy újra megrekedtetek egy fejlődési fázisban. Hamarosan tehát egy új „robbanásra” lesz szükség, hogy újra elválhasson a Fent és a Lent, felemelkedjen a tisztultabb, s visszamaradjon a sűrűbb, anyagba rögzültebb szellemek csoportja. Ezért szükséges hát, hogy újra „eltérítsék” járműveitek egyik-másik példányát, hisz a Kiválasztódás után az Élet, vagy amit ti annak hívtok, tovább kell folytatódjék. Az eltérített, s vissza nem térő gépek utasai és személyzete már akkor szétválasztódik, s a tisztultabb szellemiségűek már akkor megkezdhetik az utánuk jövők számára előkészíteni a Másik Földet a Jövőben, a többiek pedig itt maradnak, hogy legyen aki majd itt folytatja a történetet. Valahogy úgy, ahogy abból a régi-régi korból is élnek még olyan lények, melyekről évszázadok óta azt hittétek: rég kipusztultak. Pedig nem, itt élnek tavaitokban, hegyeitek és erdeitek rejtekén, hogy néha felbukkanjanak előttetek, emlékeztetve benneteket Én-eitek legsötétebb korszakaira épp úgy, ahogy mi emlékeztetünk benneteket a még régebbi, sokkal tisztább ÉN-eitekre, vagy ahogy a magasabb dimenziókból érkezettek egy eljövendő, elérendő és elérhető ÉN-szintet szeretnének elébetek tárni.

   - A végső stáció azonban az a pont, az a Szint lesz, melyre ezelőtt kétezer évvel emlékeztetett benneteket egy Ember, Aki a Legfelsőbb Szellemi Szférából, magától a Teremtő Atyától ereszkedett le közétek. Oda, abba a Magasságba kell végül is elérnetek, s az Ő Születése, s főként Feltámadása erre akar benneteket figyelmeztetni. Addig azonban még Utak hosszú sorát kell megtennetek, és robbanást robbanás után kell átélnetek, egészen addig, míg képessé nem váltok arra, hogy meghalljátok a Csend szavát is, s ne csak a Viharok tombolását...

* * *

LETÖLTÉS