Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus tanít a legnagyobb Törvényről

2010.03.27

Tandari Éva: És mondá a Mester…

II. kötet /részlet/

~~ Valóban a farkasok közé küldtem az én bárányaimat, ha ők ezzel nem lehetnek is tisztában. Farkasok közé, s ők azt vélik: megvan bennük a kellő erő, hogy legyőzzék azokat. De nincs nagyobb, és nincs veszedelmesebb fegyver, mint ami az ellentét kezében van, s amelyet ellenükre fog fordítani: nincs veszélyesebb fegyver, mint az emberi gőg és nagyot akarás, amely tiltja az embernek: belátni kicsiny voltát, gyengeségét, s tiltja meglátnia azt, ha valaki nagyobb érkezik hozzá, hogy vezetést kínáljon néki a Valóság felé vezető Utak szövevényében. Ezek a magukra oly büszke, magukat bölcsnek, vagy éppen mindent tudónak tartó zsidók annak ellenére nem hisznek majd szavuknak, hogy látván – láthatták már nem egyszer mindama csodákat, amelyek kezem által előttük történtek, s annak ellenére, hogy most látni fogják ugyanazon dolgokat tanítványaim által is megtörténni; csakhogy ne kelljen a magasabb követelményeket elébük táró Új Szövetség szavait elfogadni. Annál inkább távol tartják magukat ama Igazságoktól, merthogy a Mózesi törvényeknél az szigorúbbnak, keményebbnek tűnik fel előttük. Megszokták, hogy ki mennyit ad, annyit követeljen, s ha azt mondják nékik: adniuk épp úgy kell, de már követelések vagy elvárások nélkül: lázadni fog bennük a maguk érdekének féltése. Nem tudják, mert még nincs erő bennük: tudni, hogy csak az lesz igazán az övék, amit elengednek, s amiről lemondanak, amihez pedig makacsul ragaszkodnak, az elvétetik tőlük egy percen. Nem tudják, mert még nem is akarják tudni: minden földi kincsük és vagyonuk nem ér, mert nem érhet annyit, mint az igaz, tiszta és alázatos szívvel befogadott Szeretet bárha legkisebb szikrája, amely valós ÉN-jeik egyetlen, igaz Kincse úgy e Föld színén, mint a Mennyeknek Országában. Az Én útra küldött báránykáim most épp e vaksággal és értetlenséggel kell szembetalálkozzanak, s addig szükséges ezt megtapasztalniuk, amíg mellettük vagyok, hogy Erőmmel támogathassam őket. Ez az Út felkészítés számukra, hogy később már e megtapasztalások erejére hagyatkozva vállalhassák magukra ama Küldetést, amelyet vállalniuk és bevégezniük mindenképp szükséges lesz egy percen.

E szavak után a Mester maga is elindult. Mintegy harminc tanítvány követte, a Keresztelő tanítványai közül mellészegődöttek; a többieket már korábban Jánoshoz irányította a Mester egynémely vigasztaló és bátorító szókkal.

   A Táborhegytől visszafelé indult el a megnövekedett csoport. Végig az úton, amerre ment, más emberek csatlakoztak hozzájuk, olyanok, akik az útba eső városokban, vagy falvakban éltek, s akik szavait vágyták hallhatni, de olyanok is, akik messzi földekről; Jeruzsálemből, Júdából, távoli városokból és falvakból érkeztek, de még Gázából is érkeztek, gyakorta betegeiket hozva a Mester elé: vesse reájuk az ő kezeit, hogy azok gyógyulást nyerhessenek Ereje által. Kapernaumban aztán megpihent végre a Mester, ám pihenése itt sem volt hosszú: hamarosan újra elindult, érezve az emberek szíveinek vágyódó-hívó szavát, amellyel szíveik szenvedésére vágytak orvoslást.       Kapernaumból elsőként a Genezáreti tó felé indult a csoport, hogy a tavon átkelve Korazinba menjenek. Micheas haladt a Mester balján, mint János legifjabb tanítványa, aki még olyannyira fiatal volt, hogy épp csak kilépett a gyermekkorból, s alávethette magát a merítkezés szertartásának akkor, amikor János még szabadon volt. Ezután már nem is tért vissza a szülői házhoz: megérintette az elhívó Láng, s ő annak szavát követve János mellett maradt, majd hogy azt tömlöcbe vetették, a Szellem sugalmát követve csatlakozott azokhoz, akik Jézus mellé szegődtek. Mint legifjabb, akit még nem érintett meg ezen útján a föld semminő tisztátalanná tevő vágya és szenvedélye: különös figyelmet kapott a Mestertől, s ezt mindannyian, akik vélük voltak, természetesnek érezték. Mielőtt a várost elhagyták volna, a város szélénél, kissé már beljebb menve a puszta felé ismét megállt a Mester, hogy gyógyítsa és tanítsa mindazokat, akik köré sereglettek. Amikor a betegségben szenvedők gyógyítását bevégezte, letelepedett egy kis sziklatömbre, s ekként tanította az embereket, s János fiait:

  ~~ Egy Törvény van, amelyet mind szívetekbe és elmétekbe kell véssetek, s amelyet egybe kell olvasszatok szellemetekkel: és ez a Szeretet Törvénye. Ennél nagyobb Törvényt nem tárhatok elétek, mert ennél nagyobb Törvény nincs sem az Égben, sem a Föld színén, és nincs sehol a Teremtett Világban.

  Azt a Szeretetet kell megtaláljátok, s befogadjátok egészen, amely tiszta, mint a hegyeknek forrása, és fénylő, mint maga a Nap, amely mindenkor megbocsájtó, s mindenkor élő és éltető, s amely úgy, akként árad szíveitek közt, mint szél a pusztában: szabadon és minden akadályt legyőzve, s mind magasabbra és magasabbra szállva, míg el nem éri az Ég magasát…

A Mester itt egy pillanatra elhallgatott, majd valami fura, kis fájdalmas fél-mosollyal ekképpen folytatta:

  Ma még készek, és képesek is vagytok ellökni magatoktól a szeretetet egészen, hogy más értékekkel helyettesítsétek azt be, amely értékek az elmétek számára fontos. De aztán eljön az a perc, amikor mindenetek odahagyjátok, ha csak távolról is megérzitek a Szeretet erejét, hogy bár koldusszegényen, éhezve és fázva, nyomorúságban élve földi életetek minden napját: magatokénak tudhassátok az egyetlen, valós Kincset. Ám ahogy most ti elléptek a Szeretet mellől, úgy, akként fog az elillanni előletek akkor, ha már áhítjátok: s ti futtok majd utána, és csalatkozni fogtok újra és újra. Csalatkozni fogtok, mert még csak a Föld könnyen és gyorsan elillanó szeretetét vágyjátok megszerezni, s magatokénak tudhatni, az Istennek Örök Szeretete helyett.

  Ma még vakok és süketek vagytok arra is, hogy az egymás felé nyújtható, s az egymástól kapható szeretetet valóban, a maga teljes erejében meglássátok: még elfedi előletek annak létét a pénz, amelyről vélitek: minden érzelemnél fontosabb és szükségesebb, s vélitek: holnapjaitokat csak azzal, s nem a szíveitekben ébredő szeretettel kell megalapozzátok, s arra kell építenetek. Aztán, ha már a Föld mindeme káprázatában csalatkoznotok kell, végre megérik bennetek a Valóság utáni vágyakozás, s akkor már a szeretet fontosabbá válik minden kincsnél és aranynál. Akkor egy magasabb szintre léptek, oda, ahol már az egymás iránti szeretetre fogjátok építeni életeteket: ám akkor ismét csalatkoznotok kell. A föld minden érzése ugyanis elmúlik, elillan, épp csak nyomát, de nem Erejét hagyva szellemetek mélyén, mert ama szeretet még csak a tudatban s az érzékekben: nem a szellemben él, így része ugyan a Valóságnak, de semmiképp nem azonos azzal. Csak ha már az egyedül tiszta, Isteni Szeretetet fogjátok áhítani, ha már az lesz előttetek kívánatossá, s azt fogadjátok be szíveitekbe, hogy akkortól már egymás felé is azt, és csakis azt árasszátok tovább; lesz igazán boldoggá és megbékéltté bennetek szív és tudat és lélek és szellem egyaránt, s csak akkor mondhatjátok el: végre valóban ráléptetek az egyedül üdvözítő, Isten felé vezető Útra.

  Mert kell, sőt: elengedhetetlenül szükséges tenéktek, hogy szeretettel legyetek egymás iránt. De kell az még inkább, hogy e Szeretet Istentől való, Szent és Tiszta Szeretet legyen bennetek, amely nem kér és nem vár el, csak ad, aztán ismét ad, végül újra, és örökkön csak ad, anélkül, hogy bármit kérne: még a viszontszeretetet sem várja, mint néki jog szerint járó fizetséget, s ha azt mégis magáénak tudhatja, azt ismét a Szeretettel hálálja meg: A Mindenség Ura felé áramoltatott Szeretettel. A Mindenség Ura felé áramoltatott Szeretettel… – ami azt jelenti: minden egyes, köröttetek-mellettetek élő felé áramoltatott Szeretettel, hisz mind-mind része vagytok a Mindenség Hatalmas Urának, a Teremtőnek, Aki önnön Isteni lényegét oltotta egykoron mindannyiótokba. Azt a benső Lényeget, amelynek létetek köszönhetitek mind, s amely legbenső lényeg nem más, mint e Mindenség Urának, az Atyának Ős-örök, múlhatatlan Szeretete, amely létetek egyedüli forrása és alapja, s létetek egyedüli feltétele. Ezért mondom tehát: egyetlen Tanítás van, amelyet át kell vegyetek kezemből, s az a Szeretet tanítása, mert hisz a legmagasabb szintű Szeretet az, amely mint Teremtő Erő: létetek adta, mert ez a legfelsőbb szintű, legtökéletesebb Szeretet Maga Az Atya. Ne vágyakozzatok hát múló, mit sem érő földi kincsek után, és ne vágyakozzatok a test s a tudat összjátékából megfogalmazódó érzések betöltése után. De vágyakozzatok mindenkor ama Szeretet után, amelyet megteremttetéstek pillanatában néktek adott a ti Mennyei Atyátok, hogy éljetek és éltessetek általa és véle mindörökkön. Csak aki meg tudja találni, s meg tudja élni a maga teljességében a szellemében lakozó Isten-elemet: a Legtisztább Szeretetet, vallhatja magát valóban az Isten gyermekének…

*  *  *