Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus tanítani küldi Tanítványait

2010.03.25

Tandari Éva: És mondá a Mester…

II. kötet /részlet/

 

... Az idő ugyanis mind kedvezőbbé lett, s mi is útra készülődtünk. Igaz, most Mesterünk egy rendkívüli feladattal bízott meg bennünket. Azzal, hogy egyes vidékeket bejárva már egyedül fogjunk hozzá a tanításhoz, s a betegségek gyógyításához. Akkor, hogy ismét útra keltünk, a Mester ismét végigjárta mindama városokat, amelyek Kapernaum és a Táborhegy közt épültek, s ismét tanította az embereket, és gyógyította betegeiket. Aztán a Táborhegy lábánál haladtunk végig, hogy az erdőkben élőkhöz is eljuthasson az Evangélium ereje.

Erdei útjaink második napján, pihenő közben Mesterünk a nyomába szegődött embereket nézte, amint azok is letelepedtek a közelünkben, mind a Mester szavait szomjúhozva. Jézus egy ideig csendesen figyelte őket (lehettek vagy kétszázan férfiak, többségükben asszonyaikkal és gyermekeikkel), majd felénk fordult, s azt mondta:

            ~~ Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Kérjétek, hogy munkásainak fogadjon benneteket, hogy egy is el ne vesszen azokból, akik kévékbe kell köttessenek, majd csűrbe kell takaríttassanak, amint azt Atyám rendelé. Ímé: új feladatot és új Tanításokat adok néktek: menjetek el a zsidóknak házaihoz, hogy e Tanításokat átal adjátok őnékik, hogy mind, kinek szíve és szelleme befogadja e szókat, részesévé legyen az Evangélium minden Áldásának…

            E szavak után a Mester ismét tanítani kezdte az embereket, majd megáldotta, s hazaküldte őket. Azok össze is szedelőzködtek, s távoztak, mert hogy estefelé járt már, és sokan egy falást sem ettek aznap, vagy csak az erdők szabadon termő bogyóit, némi gombát, s a fák és bokrok ehető levélzetét rágták.

            Ahogy mind eltávoztak, a Mester újra felénk fordult, majd kivezetett mindannyiunkat a hegy lábától egészen a nyílt pusztaságba, hogy ne háborgassanak bennünket. Hogy mindannyian elhelyezkedtünk, Mesterünk e szókat szólta nékünk:

 

            ~~ Útra kell keljetek, ahogyan mondottam, hogy elvigyétek az Örömhírt, s amiket tanítottam néktek. S azért is el kell induljatok, hogy gyógyítsátok a testnek mindennemű betegségeit, és minden erőtlenséget, amiként azt tőlem láthattátok. Mert ím; Én most hatalmat adok néktek, és Erőt adok az Én Erőmből, hogy halottakat támasszatok fel, s hogy ördögöket űzzetek a megszállottakból, s mindenféle tisztátalan szellemeket.

            Tanításaitokért és a csodás cselekedetekért azonban ne fogadjatok, s ne is várjatok semminő fizetséget, hisz nem a magatok szavát kell szóljátok s nem a magatok erejével gyógyíttok, de még csak nem is érdemeitekért kapjátok kezemből az Erőt, amely által mindezt végbevihetitek. Ingyen veszitek az Erőt, s minden Tanításomat: ingyen is adjátok azokat tovább, hogy Áldása legyen az mind az Izráel házainak, amely Áldásért Atyámat fogja dicsőíteni, akikkel ama csodák esnek, s azok, akik hallják, és befogadják szavatok, s befogadnak ama szavakért, Atyámért és Énérettem benneteket.

            A pogányok útjára ne menjetek, és a Samaritánusok városába se menjetek be, hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elsőképpen az Evangéliumot adjátok kezükbe: arról prédikáljatok nékik; elközelített a Mennyeknek Országa.

            Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt a ti erszényetekbe: de még csak erszényetek se legyen, hogy kísértésbe ne essetek: megtölthetni azt.

            Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát ne vigyetek magatokkal az útra, s ne gondoljatok azzal se: miből szerzitek meg mindezt, mert erről is gondoskodik Atyám, hisz méltó a munkás az ő táplálékára, s mindarra, amire szüksége lehet az úton.

            Amikor egy városba, faluba bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok annak házánál, amíg tovább mehettek. Ott tanítsatok, s aki igaz szívvel vágyja hallani az Evangélium Igéit, az menjen ama házba, amely benneteket befogadni alkalmas volt, hogy a Szó, amelyet szóltok, mindenképp tiszta maradhasson. Ha nincs egy, aki útbaigazítást adjon néktek, hogy hol találtatik méltó ama városban, önnön benső érzésteket kövessétek, s ha bementek ama házba, amelyet kiválasztottatok, köszöntsétek annak lakóit a Békesség s a Szeretet szavaival, és ha valóban méltó ama ház, szálljon a ti békességtek reá, s mindazokra, akik abban lakoznak. Ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok szálljon vissza. Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket Énérettem, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitokról is verjétek le ama város útjainak porát: ne legyen az teher számotokra többé az Úton. Mert lesz nem is egy város, ahol majd elűznek benneteket, s nem hallgatják meg szavaitokat, amelyeket szólanotok kell az Én nevemben. De bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.

            Íme: én most elbocsátlak titeket, akként bocsájtlak el, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. Szeretve, de óvatosan közeledjetek az emberekhez, mert sok az, akik ma mézes szókkal szólnak hozzátok, ám már holnap törvényszékre adnak titeket, és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket, és helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, s az én szavaimért, ha szavaitok ellenükre vannak, és a pogányoknak is ellenére, s felfedi az ő tisztátalanságaikat. Azon tisztátalanságaikat, amelyekkel még nincs erő bennük szembenézni, mert még hiszik: az az igazság és az a tisztaság, amit ők maguktól vallanak s amely hit szerint élnek. Okosan kell hát megmérnetek: ki mennyit tud már befogadni ama szavakból, amelyekkel közéjük érkeztetek, s még ama keveset is a szelídek alázatosságával kell elébük tárnotok, hogy meg ne rémüljenek, s rémületükben ellenetekre ne törjenek, elvetve maguktól még ama keveset is, amit pedig már szelíd szóval kezükbe adhattatok volna…

            Lesznek azonban olyan városok is, ahol minden szavatokat fogadják: színleg, ám amint lehet, ellenetek lépnek mégis, amint a kísértő megadja nékik erre az erőt. Mert sok lesz az, aki hamis mosolya mögül figyeli szavatok, miközben elméjét az ellen durva keze fogja. Akkor ne ellenkezzetek, s ne védekezzetek, és amikor átadnak titeket a véneknek, a poroszlóknak, vagy a maguk elöljáróinak; ne aggodalmaskodjatok azon, hogy mi módon, vagy mit szóljatok a magatok érdekében; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert akkor, abban a percben már nem ti lesztek, akiknek szólnotok kell: Atyátoknak Lelke az, aki szól helyettetek a ti ajkaitokkal. Ha egy városban ellenetekre fordulnak, másik városba térjetek, hogy minél többek hallhassák az Evangélium Üzenetét.

            Amit Én néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.

És ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a szellemet, mind a testet elvesztheti, a mélységbe rántva azt a tisztaság útjáról. Mert szavaitokért ellenetekre lesznek: ellenetekre magatokért és Énérettem, ahogy ellenére lesz majd Érettem apjának a fiú, s fiúnak az ő apja, és halálra adja testvér a testvért. Gyűlölni fognak benneteket az Én nevemért, s mindazért, amit tanításokban át kell adjatok: de aki szavában és minden tettében hűséges marad mindvégig, megtarttatik.

            Tán most megrémít benneteket, hogy üldöztetésekről szólok, amelyekre fel kell készülnötök. De nem lehet különb a tanítvány az ő mesterénél, sem szolga feljebbvaló az ő uránál, s ha a Mestert, és az Urat gyűlölség várja és üldözés, és adják azt halálnak halálára: mennyivel inkább üldözni fogják, s halálra adni ama tanítványt, és ama szolgát, aki kisebb az ő Mesterénél és az ő Uránál, de aki kicsinységében is híven kíván szolgálni?! Bizony, mondom néktek: amint a Mester és az Úr elvállalta mind az üldözést, mind a halált a Kezdetek kezdetén, hogy az Igazság győzedelmeskedhessék – sokakért: a tanítvány s a szolga is fel kell vállalja azt a Mesteréért, az ő Uráért. Mindezekre pedig nem azért intelek titeket, hogy megfélemledjék a ti szívetek: hanem azért, hogy ne érjen készületlen, ha ellenetekre lépnek. De azért ne aggódjatok mégse: semmi sem történhet veletek, amiről a  Mennyei Atyának tudomása ne volna!

            A Mester itt egy kis szünetet tartott, hogy mind befogadhassuk, amiket mondott. Közben a porban fürdő verebeket figyelte, majd így folytatta:

            ~~ Nemde, két verebecskét meg lehet venni egyetlen fillérért, hogy áldozatul legyenek, amiként azt a Törvény rendelé? És lám: egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

            Valaki azért hitet tesz én rólam az emberek előtt, arról én is hitet teszek az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre! Nem békességet szerezni jöttem, hanem harcot. Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak ember és ember közt, s hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe. Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, mint engemet, nem méltó énhozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.

            Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, Aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát a próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat az igaznak nevében; az igaznak jutalmát veszi.

            És aki inni ád egynek a kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet a tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. Mert az akként cselekszi a jót, amiként azt a tanítványtól tanulta, s az akként adja néki a tanítást, amint azt a Mesterétől tanulta. Senki sem lehet nagyobb, mint az ő Mestere, hát nem is adhat nagyobb ajándékot, mint a Mester. De kisebb sem lehet a tanítvány mint az ő Mestere, mert a hű tanítvány mindenkor a Mester tükörképe, hogy betöltse szerepét egészen, amit a Mester reá bízott. Amely tanítvány kisebb, mint a Mester, az meghamisítja a Mestert, hiteltelenné téve annak szavát és tanításait: s akkor az a tanítvány akként veszi el az ő méltó bérét az ő Mestere kezéből, amikor a fizetség órája eljő… 

*  *  *