Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tandari Éva: És mondá a Mester

IV. kötet /részlet/

 

    Jeruzsálem felé most is kis kerülővel mentünk. Városokon és falvakon mentünk által, s Mesterünk mindenütt a Szeretet Törvényét tanította az embereknek, amint addig is. Már Szebaszte városában voltunk. Szombat-nap volt, hogy odaértünk, s már jócskán elmúlott dél, mert mielőtt a városba mentünk volna, Mesterünkkel a Szebaszte melletti pusztaságban imádkoztunk (mert hogy a szombat-napi Isten-imádásra már nem értünk volna be Szebaszte városába, hogy a zsinagógába menjünk), s Mesterünk ott idézett nékünk Mózes Törvényeiből, meg is magyarázva minden szót, csakúgy, mintha a zsinagógában lettünk volna.

Kép

Aztán hogy az aznapra rendelt zsoltárt is elénekeltük, továbbindultunk, s dél után mintegy két órával értük el a várost. Ahogy a város felé haladtunk, megkérdeztem a Mestertől:

   – Mondd, Uram! Az, hogy mi most nem egy zsinagóga megszentelt falai közt tartottuk a szombat-napi imádságot, egyenértékű-e azzal, mint ha időben Szebasztébe érünk, s a zsinagógában imádkozunk?

A Mester egy pillanatra megállt, majd nevetett, s továbblépett, én pedig válaszát várva követtem. Akkor Mesterem, megérezve a bennem feszülő kíváncsiságot, megkérdezte:

   ~~ Mondd, Simon! Ki építette a zsinagógát? És ki építette a Templomot? Isten-é, avagy az ember?

   Kép – Az ember, Uram… De hát miért kérded éntőlem? – kérdeztem kissé tétován, mert tudtam: Ő maga épp oly jól tudja a választ, akár én magam. 

A Mester azonban nem felelt kérdésemre. Ehelyett tovább kérdezett:

 

  

~~ Hát az Eget ki építette? A Természetet, amelyben most imádkoztunk: ki alkotta meg? Isten-é, avagy az emberek?

   – Az Isten… – feleltem, mire a Mester azt mondta:

   ~~ Isten Templomában imádkoztunk tehát… Abban, amelyet az Isten emelt egykoron. Miért volna hát bűn, ha az emberek temploma helyett az Istennek Templomából szállt az Ég felé a mi imádságunk? Miért volna az Isten Templomában elmondott imádság értéktelenebb, mint az, amelyet az emberek építette templomban vagy zsinagógában elmondhattunk volna? Avagy nem ismered-é, mit mondott Atyám: a Föld az Én lábaimnak zsámolya: hogyan akarnátok hát ti, kicsinyek azon Énnékem templomot építeni?

   Lehajtottam a fejem, s elgondolkodtam Mesterem szavain. Jézus egy ideig hagyta: hadd töprengjek azon, amit mondott, majd ismét megszólalt:

   ~~ Mindenképp egyenértékű, sőt: értékesebb volt a mi imádságunk, mintha egy zsinagógában mondtuk volna el azt. Ám ne hidd, hogy fölösleges dolog, hogy az emberek egy megadott időben egy megadott helyen gyűljenek össze! Nem fölösleges, de még inkább hogy áldásos, egészen addig, amíg az emberek tudatába az van beleírva, hogy az épület, amelyet e célra építettek, szent hely, mert valóban szentté is lesz az építők és a használók szándéka révén, ha a szándék valóban tiszta és magasztos. Áldásos lesz, mert a felfelé vezető Út mindenkor csak egymást segítve járható, s akinek még kell a benső biztonságérzethez a tudat, hogy Isten házában van, annak meg is kell hagyni e tudatot, hogy meghasonlottá ne legyen önmagával és az Istennel. Erre gondoltam, amikor azt mondtam: aki az óbort issza, annak hiába kínálnád az új bort: talán megízleli, de mindenképp vissza fog térni a maga szokásaihoz, mondván: jobb az ó… Aki csak az ősök hitét képes befogadni és elfogadni, annak hiába beszélnél az Új Törvényről: nemcsak hogy nem értené, de még a korábbi hitet is kiölnéd belőle, mert ezt még, azt pedig már nem tudná magáénak vallani.

   Kép De épp így szent lesz minden pontja e Földnek, ahol imádságos szándékkal jönnek együvé az emberek, legyen az a hely erdő vagy rét, mező, avagy egy hegynek csúcsa, vagy a föld alatti üregek egyike, s a föld feletti házak valamely kis pontja. Az Istennek egyedülvaló, legfontosabb és legszentebb Temploma ugyanis sohasem a hely, de maga az ember: az ember-szellem, amely mindenestől Istené, mert Isten által teremttetett, s Istenben van örökkön. Azért tehát ha a ti elmétekben-lelketekben és Szellemi Én-részeitekben és testi tudatotokban valós imádságos áhítat van, ez áhítat Templom-rangot ad minden olyan helynek, vagy minden olyan építménynek, ahol az imádságos szívű emberek összejöttek. S ahol ketten vagy hárman összejöttök az Én nevemben: Én köztetek leszek!

Kép

*   *   *


Nyomtatható változat letöltése