Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vegytiszta hazugság...

 

Egy furcsa álom száll felém.

Furcsa, hisz ébren álmodom...

Álmom szárnyán ott termek

egy különös „színpadon”.

 

A Valóságot játsszák ott naponta

mind-mind a színészek s a statiszták...

A Valóságot, melynek íratlan szövege

nem más, mint vegytiszta hazugság...

 

Ki a színen Szeretetről szaval,

a színfalak mögött gyilkolni kész,

s ki virágot ad mosollyal át;

minden szavából méreg csöppen,

mint a legédesebb méz…

 

Hűségest alakít a csalfa, s kacéran

szemlesütve az első sarkon csókot ád,

s jótékonyt játszik a kapzsi tőzsér

fillérekért adva el végül Hitet és Hazát...

 

Virágot ültet szelíd mosollyal

ki erdőket gyilkol, s folyókat, réteket,

s ifjakat okít tiszta Hitre és Reményre,

ki szó nélkül lök sárba anyát és gyermeket.

 

Hős Hadastyánt játszik a gyáva ficsúr,

és a galád alakítja az Igazság Bajnokát...

~ Így építi fel a pusztuló Föld színén

az  „Emberiség” a Jövő  következő,

hazug képekből s színekből emelt

sár-nehéz  Századát...

 

 

Vissza a Tartalomjegyzékhez